Bevezetés

A tudósok a közelmúltban kidolgozták a jóllét öt lépcsőfokát (kapcsolódás, aktivitás, odafigyelés, folyamatos tanulás, adakozás) – ez a cikk erre a megállapításra alapozva megkísérel megfogalmazni néhány általános kritériumot, amelyek segítségével az építészek a terveik segítségével előmozdíthatják az emberek jó közérzetét.

A tervezés alapszabályai

A tervezés során oda kell figyelni a felhasználók igényeire, viselkedésére és szükségleteire, és a választás szabadságát és a környezetük feletti kontrollt kell biztosítani nekik.

Az eddig készült kutatásokból az derül ki: nem létezik olyan univerzális tervezési megoldás, amellyel minden egyes egészségügyi paramétert optimalizálhatunk, és elérhetjük, hogy az épülethasználók minden esetben jól érezzék magukat. Minimális elvárás ugyanakkor, hogy a tervezőknek gondoskodniuk kell róla, hogy az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek (például a levegőminőség) olyan szintet érjenek el, amely segít elkerülni az egészségügyi problémák kialakulását. Ugyanakkor a tervezés során érdemes szélesebb körben gondolkodni, és pozitív viselkedési minták felé terelni az épülethasználókat.

A különböző környezetek és felhasználók más-más stratégiákat igényelnek, tehát fontos, hogy rugalmas környezeteket alakítsunk ki. Erre a demográfiai változások és az éghajlatváltozás, valamint a munkamódszereinkben, az életmódunkban és a technológiában bekövetkező átalakulások miatt is érdemes gondot fordítani. A tervezés során oda kell figyelni a felhasználók igényeire, viselkedésére és szükségleteire, és a választás szabadságát és a környezetük feletti kontrollt kell biztosítani nekik.

Ehhez számos módszert dolgoztak már ki, amelyeket az alábbiakban a legfontosabb témáik szerint lebontva tárgyalunk:

Környezet és a természet

Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet az egészséges életet és a jóllétet támogató környezeteket kialakítani. Az alábbi tervezési tényezők szinte mindegyikben megjelennek:

• Nagy sűrűségű, vegyes felhasználású fejlesztés a gyaloglás és a kerékpározás ösztönzésére (aktivitás) a helyi szolgáltatások eléréséhez (kapcsolódás) - beleértve a tömegközlekedés, az egészségügyi, szociális szolgáltatások stb. elérhetőségét, és az autófüggőség csökkentését.−
• Változatos nyilvános terek (magánkertek helyett), köztük jó minőségű és jól megközelíthető zöldterületek (játék, testmozgás, elmélkedés, közösségi kertek, társasági élet stb. céljából) és szilárd felületű területek (ideális esetben forgalommentes vagy csökkentett forgalmú részek − játékhoz, szabadtéri étkezéshez stb.). Ez a jóllét mind az öt lépcsőfokát támogatja.
• Létesítmények és érdekes helyek kialakítása (odafigyelés) a nyilvános helyeken (például biológiai sokféleség, gazdag növény- és állatvilág, ülőhelyek és Wi-Fi felhasználásával), hogy teret adjunk az emberek közötti interakcióknak (kapcsolódás és adakozás). Ezek a helyek sokféleképpen hasznosíthatók.
• Az otthon és a környező városrész határvonalára növényzetet ültethetünk (különösen a sűrűn lakott részeken), ami szorosabb kapcsolatot teremt a természettel, és segít elkülöníteni a magánszféránkat.
• Az otthon belsejéből a környékre és a természetre nyíló kilátás pszichológiai előnyökkel jár, és ösztönzi a szociális interakciót (kapcsolódás) és az egymásra való odafigyelést (odafigyelés), ezért értékesnek számítanak az alacsony ablakpárkányok és a nyitható ablakok.

Fotó: Thekla Ehling

Mozgás és megközelíthetőség

Egyre kevesebbet mozgunk, így akár már igen alacsony szintű aktivitással is sokat tehetünk a szívünk egészségéért, az elhízás ellen és az általános erőnlétünk megőrzésért (aktivitás). Az egészségünk megőrzése érdekében ajánlott hetente legalább öt napon legalább 30 perc mérsékelt testmozgást (>3 METS, azaz például kerékpározás vagy tempós séta), vagy heti három napon 20 perc erőteljes fizikai aktivitást végezni (>6 METS, kocogás vagy edzőtermi gyakorlatok).³

Sokan kedvelik az edzőtermeket (amelyek a kapcsolódás aspektust is támogatják), de a fő cél, hogy mindenki testi erőnlétén javítsunk. Egyszerű és hatékony módszer például a lépcsőzés, amely ellensúlyozza azt a tendenciát, hogy sok nyugdíjas földszintes házat választ magának (így ezek az emberek végül kevesebbet mozognak abban az életszakaszukban, amikor különösen fontos volna az aktivitás fenntartása, így nem is csoda, hogy elgémberednek a tagjaik). A háromszintes házak nagyobb valószínűséggel növelik a személyes energiaráfordítást, és sűrűbben lakott városnegyedeket eredményeznek, ami számos más lehetőséghez is vezet a fenntartható tervezés területén.

Az épületekhez kapcsolódó emberi energiaráfordítással foglalkozó kutatásokból kiderül, hogy az átlagos irodai dolgozó kevesebb fizikai aktivitást végez, amikor szabadságon van, és az általános aktivitási szintje kis mértékben elmarad az ajánlottól. Tehát akár már kevés otthoni és szabadtéri aktivitással is hozzájárulhatunk az egészségesebb élethez. Ha egy emeletet lépcsőn mászunk meg, azzal máris 3,3%-kal növeltük a napi energiaráfordításunkat, ha pedig 20-szor felállunk a székünkből, azzal a teljes napi metabolikus aktivitás körülbelül 10%-áról gondoskodtunk⁴. Rejtett tervezési stratégiák az aktivitás megőrzéséhez:

• Élvezetesebbé tehetjük a sétálást, és megjutalmazhatjuk a mozgást: kerüljük az unalmas folyosókat, törekedjünk a megfelelő természetes megvilágításra, a jó kilátásokra, az izgalmasabb terekre és a találkozási lehetőségekre (kapcsolódás), használjuk fel a művészetet stb. Ez az odafigyelés aspektusát is támogatja.
• A legfontosabb tereket érdemes lehet lépcsővel elkülöníteni egymástól, ami intenzívebb energiafelhasználáshoz vezet, és ösztönzi a mozgást: helyezzük a lakóteret a konyhától/étkezőtől eltérő szintre, ne legyen minden emeleten mosdó.

A mozgássérültek vagy kerekesszék-használók egyedi igényeit természetesen a lakás tervezésének minden lépése során figyelembe kell venni. Ezt számos útmutató segíti⁵, de érdemes lehet megemlíteni néhány fontos szempontot:

• Megfelelő méretű közlekedők (így mindenki tágasabb élményben részesül).
• Egyenletes, talajszintű átjárás mindenhol (ez a babakocsis családok számára is értékes lesz).
• Olyan magasságú ablakpárkányok, amelyen ülve is ki lehet látni (a kilátás javítja a közérzetet, különösen, ha természeti látképre nyílik).
• Nem túl alacsonyan elhelyezett konnektorok, nem túl magas munkalapok, fogantyúk, termosztátok és lámpakapcsolók (ez minden felhasználó számára megkönnyíti az otthoni környezet szabályozását).
• Ha lehetséges, lift beépítése és/vagy egyszintes lakóhely kialakítása (hálószoba és fürdőszoba a földszinten – ez az átmeneti betegségek és a magánélet megóvása szempontjából is előnyös, ha jól megtervezik).

Az ilyen lakókörnyezetek tervezése során arra is oda kell figyelni, hogy a kerekesszékes emberek partnereit és gondozóit továbbra is ösztönözzük az aktív életmódra.

Fotó: Thekla Ehling

Étkezés

A helytelen táplálkozás elhízáshoz és az ezzel járó egészségügyi problémákhoz vezethet. A friss ételek elkészítése közösségi tevékenységgé válhat, ha úgy alakítjuk ki a konyhát, hogy támogassa az interakciót a háztartás vagy a közösség más tagjaival.

Érdemes megemlíteni, hogy a tágabb közösség szintjén a friss élelmiszerek termesztésére szolgáló közösségi kertek hozzájárulnak az egészséges élethez és a jó közérzethez, hiszen friss terményeket adnak, ösztönzik a fizikai aktivitást, valamint a társadalmi interakciók színhelyéül is szolgálnak. Ezenfelül kevesebbszer kell autóba ülnünk, hogy elmenjünk bevásárolni, így nem használunk el annyi csomagolóanyagot és benzint, tehát takarékoskodunk az energiával és a többi erőforrással, ami a környezet számára is előnyös.

Az otthon kialakítása terén érdemes a főzést egyfajta színházi előadássá alakítani, amelybe bevonjuk a közönséget is: ezt megkönnyíti, ha könnyen hozzáférhető munkaterületet alakítunk ki, és gondoskodunk a megfelelő számú ülőhelyről. A kommunális étkezés és az ennek során kialakuló társas interakciók ösztönzése érdekében érdemes az étkezőt/asztalt a konyha közvetlen közelében elhelyezni (esetleg a testmozgás ösztönzése érdekében egy emelettel fentebb). Kerüljük a tévés vacsorák csábítását, de ha lehet, távolodjunk el a zajoktól, a szagoktól és a szennyező anyagoktól is.

A beltéri környezet minősége

Fény

A természetes fény számos előnyt kínál a elektromos fénnyel szemben, például változékony és gazdaságos, és segít kapcsolatot teremteni a külvilággal. Ingyenes fényforrást biztosít az otthonunkban, tehát fokozza az energiahatékonyságot, emellett megeleveníti a tereket, izgalmat és sokszínűséget teremt. Ezenfelül mára jól ismertek a természetes fény egészségügyi előnyei, és az, hogy akár a szezonális depresszió (SAD) ellen is hatásos lehet. A túl erős fény ugyanakkor kényelmetlenséget okozhat, és megzavarhatja az alvást. Ezen a téren is számos alapszabályt érdemes lefektetnünk:

• A reggel használt helyiségeket (a hálószobát és a konyhát) érdemes úgy elhelyezni, hogy érje őket a reggeli fény a cirkadián ritmus stimulálása érdekében (a SAD esetén alkalmazott fénydoboz-terápia során általában 10 000 luxot írnak elő reggelente 30 percig).
• A fő lakószobáknak elegendő napfényt kell kapniuk (3% feletti átlagos napfénytényező), és a család által használt legfontosabb helyiségeket legalább napi 2 órán keresztül közvetlen napfénynek kell érnie.
• A magas ablakok több fényt engednek be és jobb kilátást nyújtanak az égboltra (ami különösen fontos a sűrűn lakott környékeken), valamint jobban elosztják a napfényt a helyiségben.
• A hálószobákban különösen fontos a hatékony sötétítés a jó alvás támogatása érdekében, érdemes lehet például hőzáró redőnyöket használni (a hideg időszakokra) és/vagy állítható zsalukat felszerelni (hogy melegben is biztonságosan ki lehessen nyitni éjszakára az ablakot).
• A lakók örülni fognak neki, hogy maguk szabályozhatják a napfény mennyiségét, és elégedettebbek lesznek a környezetükkel, ha a használati szokásaikhoz igazíthatják a feltételeket. Az ablakoknak számos követelményt teljesíteniük kell (például a redőnyök, az árnyékolók és a rolók segítségével felülről vagy oldalról érkező fényt, valamint közvetlen és szórt fényt biztosítaniuk).

Fotó: Thekla Ehling

Hőmérséklet

A fényhez hasonlóan a hőtervezési stratégiának is az a célja, hogy kényelmes és stimuláló körülményeket teremtsen a lakásban, az energiatakarékosság javítása érdekében kihasználva az éghajlati viszonyokat. A test hőérzetét számos tényező befolyásolja: nemcsak a levegő hőmérséklete, hanem a sugárzási körülmények (például a napfény), a légmozgás (például a természetes szellőzés) és a felületi anyagok is (a fa meleg, a kő hűvös hatást kelt). Ezen hőtechnikai jellemzők mindegyike a tervezéstől függ, és egyben lehetőséget is jelent:

„A jó tervezés megkönnyíti, hogy jobb döntéseket hozzunk.”⁶

• Kihasználhatjuk a nap sugarait, és napos helyeket alakíthatunk ki a hűvös napokra, ilyenek például az ablakülések (meleg felülettel) és a napfényben fürdő terek. Használjunk nehéz anyagokat, amelyek elnyelik és megtartják a meleget.
• Tegyük lehetővé az épülethasználóknak, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez: a forró napokon például hűvös, árnyas helyen ülhessenek.
• Az adaptív komfort elmélete szerint a hőviszonyok ingadoznak és váltakoznak, és sosem állandóak vagy „optimálisak”. A siker szempontjából kulcsfontosságú, hogy a használók kezébe adjuk az irányítást, és rugalmas dizájnt alakítsunk ki, amely igazodik az esetlegesen változó igényekhez és preferenciákhoz.
• Ahhoz, hogy a forróságban is hatékonyan le lehessen hűteni az épületet, érdemes olyan nyílászárókat tervezni, amelyek lehetővé teszik a biztonságos éjszakai szellőztetést (például zsalu alkalmazásával), és kihasználják a kéményhatást és a kereszthuzatot (tehát például egy lépcsőt, amelyen át a meleg levegő felemelkedhet, és a tetején távozhat).

Hang

A környezettervezés más szempontjaihoz hasonlóan az akusztikai feltételek is felhasználhatók a felhasználói igények és preferenciák kielégítésére. A zaj fokozhatja a stresszt, de a környezettel és a természettel való akusztikus kapcsolat kialakítása értékes lehet. Az otthonon belül is vannak olyan terek és helyzetek, amikor a magánéletünk szempontjából fontos a hangok elkülönítése, de teljes hangszigetelésre ritkán van szükség.

• A folyamatos tanulás ösztönzése érdekében fontos, hogy csendes, nyugodt tereket biztosítsunk az olvasáshoz és a tanuláshoz.
• Az akusztikus elkülönítés pedig az olyan tevékenységeknél lehet hasznos, mint a zenélés és a beltéri testgyakorlatok, hogy ezekkel ne zavarjunk másokat.
• Válasszunk nyitható ablakokat, hogy az embereknek lehetőségük legyen kapcsolatba lépni másokkal, például elbeszélgetni az elhaladó szomszédokkal.
• Ahhoz, hogy jól kihasználhassuk a természetes szellőzés lehetőségeit, különösen városi környezetben és éjszaka, vagy amikor a tanuláshoz vagy az alváshoz csendre van szükségünk, érdemes odafigyelni, hogy a levegő útját biztosító elemek zajcsillapítást is tartalmazzanak.
• A társas élet és a tanulás ösztönzése érdekében különítsük el a zajforrásokat (például a mosó- és mosogatógépeket) a lakó- és tanulóterektől.
• Gondoljuk át, hogyan alakul az akusztikai környezet, ahogy végigjárjuk a házat: a kavicsos ösvény ropogása figyelmezteti a lakókat a látogatók érkezésére, egy visszhangos folyosó és lépcsőház felerősíti a gyülekező emberek zsibongását, a szőnyeggel borított folyosó tompítja a dolgozószobába bejutó zajokat, a puha bútorok és ágyneműk pedig nyugodt környezetet teremtenek az alváshoz.

Tervezési minőség

Több más tervezési jellemző is befolyásolja az öt lépcsőfokot, ezeket az alábbiakban röviden ismertetjük:

• A környezetünk, például a beltéri falak színe befolyásolhatja, sőt bizonyos esetekben ösztönözheti a tanulást. A kutatásból az derül ki, hogy „a piros szín javítja a teljesítményt a részletorientált feladatoknál, például a házi feladat megírásánál, míg a kék elősegíti a kreatív feladatok megoldását, például élénkíti a közösségi vitákat”.⁷
• A mennyezet magassága is szerepet játszhat a szociális perspektíváinkban és a fókuszálási képességünkben.
• A legújabb eredmények szerint ha az emberek alacsony mennyezetű térben tartózkodnak, jobban oda tudnak figyelni például a tanulásra vagy az olvasásra. A tágasabb terek ezzel szemben felszabadítanak és elvontabb gondolkodásra késztetnek minket, megkönnyítik, hogy átlássuk a szélesebb perspektívákat, és megtaláljuk a közös pontokat, így különösen alkalmasak társasági összejövetelekre.⁸
• A tér formája befolyásolja a komfort- és szépségérzetünket. Az ívelt formákat kellemesebbnek érezzük, és egy közelmúltban lefolytatott kísérlet résztvevői „nagyobb valószínűséggel ítélték szépnek azokat a tereket, ahol görbe vonalak voltak, mint azokat, ahol egyenesek”. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „az ilyen alakzatok iránti jól ismert esztétikai preferenciát az építészet területére is kiterjeszthetjük”.⁹
• Tehát egy kékre festett, magas homlokzatú, görbe vonalakkal ellátott teret kellemes, társasági és kreatív környezetnek fogunk érezni (különösen, ha esetleg még a kék égre is kilátunk belőle). Ezzel szemben a vörös, alacsony mennyezetű, egyenes vonalak által meghatározott helyiségek inkább összpontosításra, koncentrációra és tanulásra ösztönöznek.

Fotó: Thekla Ehling

Összegzés

A jóllét és az egészség szolgálatába állított dizájn, amelyhez fentebb oly sok feltételt felsoroltunk, egyben számos lehetőséget is kínál. A stratégia lényege, hogy olyan terveket készítsünk, amelyek megfelelnek a kvantitatív egészségügyi előírásoknak, de egyben kellően rugalmasak, és igazodnak a jóllétet támogató alapelvekhez is. Fennáll a veszélye, hogy ha csak a technikailag „tökéletes” környezet kialakítására törekszünk, nem figyelünk oda kellőképpen azoknak az ingereknek a jelentőségére, amelyek aktívabb, tudatosabb és fókuszáltabb életre ösztönzik az épület használóit.

A dizájnnak pozitív viselkedésre kell ösztönöznie az épülethasználókat, és ennek nem az a módja, hogy túl kényelmessé tesszük számukra a környezetet vagy túlzott kontrollt adunk a kezükbe: ehelyett megfelelő ingereket kell biztosítanunk nekik, amelyek átformálják a viselkedésüket. Ennek egy szélsőséges példája a Bioscleave-ház terve, amelyet Gins és Arakawa dolgozott ki, és bevallott célja, hogy „kihívások elé állítsa és ezzel megerősítse az emberi életet, ösztönözze a testi és szellemei megújulást azzal, hogy tudatosan kényelmetlen lakókörnyezetet teremt”.¹⁰ Ezt például változó belmagasságú helyiségekkel, egyedi színhasználattal, egyenetlen és lejtő padlófelületekkel és kényelmetlen ajtóméretekkel éri el. Ez a szándékosan összezavaró megoldás természetesen extrém megközelítés, de a mérsékelt és pragmatikus módon irányított építészet révén egyértelműen tehetünk az emberi jóllét előmozdításáért.

Az egyik építészeti lehetőség, hogy a forma, a tér és az anyagok gondos megválasztásával interaktív életteret teremtsünk magunknak, és újragondoljuk a kapcsolatunkat egymással és a környezetünkkel. Ez jobb közérzetet biztosíthat, gazdagíthatja, egészségesebbé és élvezetesebbé teheti az életünket. A süllyesztett ablakmélyedésbe besütő napfény például egy pillanatnyi melegséggel és nyugalommal tölti el minket, ahol puha és hangelnyelő ülésanyagon pihenhetünk, és vethetünk egy pillantást a természetbe. A fából készült redőny sima markolatát pedig tapintható élvezetet jelent használni.

A jó közérzet szoros összefüggésben van az ilyen örömteli pillanatokkal. Ilyen ingerek bizonyos szinten folyamatosan érnek minket, gyakran anélkül, hogy felismernénk vagy megterveznénk őket, de ha az egész épületben tudatosan kialakítjuk ezeknek a lehetőségét, akkor jóval nagyobb hatást érhetünk el velük. Egy tanulmányból például kiderül, hogy az iskolák és az irodák tervezése során a holisztikus megközelítés fokozhatja a dolgozók teljesítményét. A kutatás ezenfelül arra is rámutatott, hogy a kórházak holisztikus tervezése hozzájárul a gyógyuláshoz. A rosszul megtervezett épületek kevés ilyen pozitív pillanatot nyújtanak és szegényebbé teszik az életünket. A sikeres tervek ezzel szemben számtalan örömöt nyújtanak, és hozzájárulnak a jó közérzet öt területének támogatásához.

Források

1. Foresight. (2008). Mental capital and well-being. London: The Government Office for Science.
2. Aked, J., Thompson, S., Marks, N., & Cordon, C. (2008). Five ways to well-being: The evidence. London: New Economics Foundation.
3. US DHHS. (2000). Healthy people 2010: Understanding and improving health (2. kiad.). US Department of Health and Human Services. Washington D.C.: US Government Printing Office.
4. Baker, N., Rassia, S. és Steemers, K. (2011). Designing for occupant movement in the workplace to improve health. 5th International Symposium on Sustainable Healthy Buildings (25–33. o.). Seoul: Centre for Sustainable Healthy Buildings, Kyung Hee University.
5. Lifetime Homes. (2011). Lifetime Homes Design Guide. Watford: BRE Press.
6. Mehta, R. és Zhu, R. (2009). Blue or red? Exploring the effect of colour on cognitive task performances. Science, 1226–1229.
7. Meyers-Levy, J., & Zhu, R. (2007). The influence of ceiling height: The effect of priming on the type of processing that people use. Journal of Consumer Research, 174–186.
8. Vartaniana, O., Navarrete, G., Chatterjee, A., Fich, L., Leder, H., Modrono, C. és mások (2013). Impact of contour on aesthetic judgments and approach-avoidance decisions in architecture. PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences, USA), 10446–10453.
9. Unwin, S. (2015). Twenty-five buildings every architect should understand. Abingdon: Routledge.
10. King, D., Thompson, P. és Darzi, A. (2014).Enhancing health and well-being though ‘behavioural design’. Journal of the Royal Society of Medicine, 336–337.