„Csak képzeljük el: ha a csillagok ezerévente egyetlen éjszakára jelennének meg, micsoda csodálat és imádat övezné őket! Az emberek nemzedékeken át mesélnének Isten városának emlékéről, amely megmutatkozott előttük.” − Ralph Waldo Emerson (1836).

A legtöbben szinte már el sem tudjuk képzelni ezt a látványt: az éjszakai égbolt természetes, hunyorgó fényei szétterülnek felettünk, nyugaton lágy, vöröses pulzálással felkel a hold, a csillagok a horizont egyik végétől a másikig fehéren táncolnak a narancs és a kék, a zöld és az arany árnyalataiban. Pedig az emberi történelem során számtalan festőt, írót, zenészt, költőt, mesemondót, filozófust, tudóst és álmodozót megihletett ez a kép. Örök időkre meghatározta, hogy mit is jelent embernek lenni. De a fényszennyezés (azaz az éjszaka, sokszor túlzott mértékben használt mesterséges fények) miatt sokan jórészt elvesztettük ezt a látképet.

Én szerencsés vagyok. Minnesotában nőttem fel, és a családomnak volt egy tó menti faháza az állam északi részén. Egész életemben feljárhattam ebbe a házikóba, sokszor napokat vagy akár heteket is itt töltöttem, és megismerkedhettem a valódi, természetes fénnyel. Ez alatt azt értem, hogy itt nem voltak természetes fényforrások, amelyek eltakarják előlünk a mennyboltozatot. A magasban terpeszkedő Tejútra gondolok, az északi fényre (Aurora Borealis), amely elhúzza függönyét és köpenyét az északi horizonton, a hullócsillagokra, amelyek egyenes vonalban szelik át az eget, és a holdfényre, amely olyan erős, hogy olvasni lehet mellette.

„Az éjszaka vége” című könyvemhez végzett kutatások során eljutottam a marokkói Szaharába és a kaliforniai Death Valley-be, ahol szinte valószerűtlennek tűnő éjszakai égbolt tárult elém. Egészen biztos vagyok benne, hogy a természetes fény, a csillagos égbolt és a holdfény a modern világban is létfontosságú szerepet tölt be. A természetes fényű éjszaka olyan, mint egy hű barát, akire mindig számíthatunk, aki alig várja, hogy visszatérjünk, és ma is ugyanolyan erős hatást gyakorolhatna az álmainkra, a hiedelmeinkre és a mítoszainkra, mint mindig − ha hajlandók lennénk újra megismerkedni vele.”

Fotó: Adam Mørk

Egy még fényesebb bolygó

Természetesen merőben más világban élünk, mint Emerson. A mesterséges fény miatt alig ismerjük a természetes fényt. A sötétedés után a Földről készült műholdfelvételeken látható, hogy Észak-Amerikában, Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában egyaránt hatalmas területeket terít be az elektromos fény. Minden település egyre világosabbá válik, és még a városokon kívüli területeken is egyre inkább visszaszorul a természetes éjszaka. Sajnos a sötétség egyre több teret veszít, és szinte mindenhol egyre világosabb lesz. Minden idők egyik leggyakoribb emberi élménye − sétálni egyet a szabadban, és szembenézni az univerzummal − mára hihetetlen ritkasággá vált.

De nagyot tévedünk, ha azt hisszük, hogy a fényszennyezés csak azok problémája, akik szeretik a csillagokat. Szakértői becslések szerint például a fényszennyezés évente több mint 100 milliárd dolláros (USA) pazarlást okoz. Emellett az emberek és a minket éltető ökoszisztémák egészségét is veszélyezteti. De ami talán a legmeglepőbb, a mesterséges fény túlhasználata miatt kevésbé tudhatjuk magunkat biztonságban.

A jó hír az, hogy megfelelő fény- és épülettervezéssel visszaadhatjuk az emberiségnek az éjszaka varázsát. Változatlanul élvezhetjük a mesterséges fény előnyeit, de nem kell feláldoznunk a természetes fényt sem, amely olyan fontos számunkra. Nézze meg a videót, és tudjon meg többet arról, hogy miért egészségesebb, ha éjszakánként természetes fényben és sötétségben is van részünk:

Éjszakai fény – káros az egészségre?

Az éjszakai fény dinamikus korszakában élünk. A hagyományos elektromos világítást egyre több városban cserélik le LED-ekre (fénykibocsátó diódákra). De hosszú távon ezek az új lámpák tovább ronthatnak a helyzeten, mivel nagy mennyiségű, úgynevezett „kékben gazdag fehér fényt” bocsátanak ki. „Ez a legegészségtelenebb fénytípus, amely éjszaka érheti az embereket és a többi élőlényt, mivel a kék hullámhossz azt jelzi a testünknek, hogy eljött az ébredés ideje, így összezavarja a cirkadián ritmusunkat, azaz azt a 24 órás belső órát, amely ütemet ad a testünk fizikai működésének. Gondolunk például úgy a testünkre, mint egy zenekarra: minden egyes szerv egy hangszer, és a cirkadián ritmus a karmester. Ha a karmester összezavarodik, az az egész zenekaron meg fog érződni.

Az éjszakai mesterséges fény emellett az alvászavarok kialakulásához is hozzájárul. A 21. században egyre több ember számol be arról, hogy nehezére esik eleget aludni, vagy hogy rosszul alszik éjszakánként, és ez különösen igaz a városlakókra. Az alváshiány pedig megbetegíthet minket. Az alváskutatók szerint szoros kapcsolat van a „hosszú fény” − azaz hogy egyre több mesterséges fény ér minket − és a „rövid alvás”, azaz az alvás mennyiségének és minőségének csökkenése között. A kutatók szerint az alváshiány megnöveli az elhízás, a cukorbetegség és a depresszió kockázatát.

Végül (és talán ez a legaggasztóbb szempont) a tudósok kapcsolatot fedeztek fel az éjszakai mesterséges fény és a mell- és prosztatarák fokozott kockázata között. Rájöttek, hogy a testünk csak sötétben állítja elő a melatonin nevű hormont − amelyet sokan ezért „sötétséghormonnak” is neveznek −, és ha éjszaka mesterséges fénynek vagyunk kitéve, az megakadályozza e hormon termelődését. A kutatók megállapították, hogy ha a véráramban melatoninhiány lép fel, akkor megnő a rák kialakulásának vagy súlyosbodásának a kockázata. Modern világunkban így is rengeteg dolog fokozza a rák veszélyét. Valóban érdemes további kockázatoknak kitenni magunkat azzal, hogy éjszaka is mesterséges fényben tartózkodunk?

Fotó: Daniel Blaufuks

Éjszakai ökoszisztémák

A fényszennyezés a környezetre is káros. A gerinces fajok mintegy 30%-a és a gerinctelenek több mint 60%-a éjszakai életmódot folytat, még több pedig szürkületkor és hajnalban aktív. Az egyre erősebb mesterséges éjszakai fény mindannyiukat veszélyezteti. „A természetesnél több százszor magasabb az éjszakai fény erőssége. Csak képzeljük el, hogy mi történne, ha lecsavarnánk a Napot úgy, hogy százszor gyengébb legyen a fénye!” – magyarázta nekem egy olasz tudós. A lényeg: ha az idő felében megváltoztatjuk a fény mennyiségét, annak következményei lesznek.

Vegyük például a madarak, a tengeri teknősök és a rovarok esetét. A legtöbb madár éjszaka vándorol, és a fényszennyezés megzavarja és veszélybe sodorja őket. Nekirepülnek a lámpáknak, addig köröznek körülöttük, amíg elpusztulnak a kimerültségtől, és vonzzák őket a városok, ahol aztán épületeknek ütköznek. A tengeri teknősök pedig több százmillió év fejlődése után ma is éjszaka kelnek ki a tojásból a tengerparton, és a horizonton legfényesebben világító fény felé indulnak el.

Több százmillió éven át ez a Hold és a csillagok természetes fénye volt az óceán fölött, ma azonban gyakran szállodák és utcai lámpák bocsátják ki a legerősebb fényt, így a teknősbébik az óceán helyett a halál felé veszik az irányt. A lámpák ráadásul számolatlanul pusztítják a rovarokat. Ha egy korábban sötét területre új lámpát helyeznek ki, a rovarok odagyűlnek, és ezzel kilépnek az ökoszisztémából. Mivel azonban számtalan más fajnak szolgálnak a táplálékául, a rovarok pusztulásával az egész tápláléklánc veszélybe kerül. A fényszennyezés káros környezeti hatásait még csak most kezdjük igazán megérteni, de egy dolog biztos: a földi élet evolúciója világos nappalok és sötét éjszakák mentén zajlott, és minden élőlénynek szüksége van a sötétségre az egészséges élethez.

A világosabb nem mindig jobb

De a sok lámpának köszönhetően legalább nagyobb biztonságban vagyunk, nem igaz? Nos, igaz, hogy a fény bizonyos mértékben biztonságosabbá teheti a környezetünket, de a több fény nem jelent automatikusan nagyobb biztonságot. Sajnos ez a tévképzet igen mélyen gyökerezik, ezért feleslegesen sok fényt használunk éjszaka, olyan módon, ami valójában már csökkenti a biztonságunkat.

Fontos, hogy megértsük: nem a fénnyel van a baj, hanem azzal, ahogyan használjuk. Gondoljuk például arra, hogy a vakító fény hatására sokszor rosszabbul látunk a sötétben. Ez megtörténhet velünk például vezetés közben, és ilyenkor nagyobb a veszélye, hogy balesetet szenvedünk. Az erős fény ráadásul árnyékot vet, ahol a bűnözők elrejtőzhetnek − ők látják, hogy közeledünk feléjük az utcán, de mi nem tudjuk felfedezni őket az árnyékban. Az erős fény sokszor a biztonság illúzióját kelti bennünk, azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk, holott valójában talán mégsem.

Nem állítjuk, hogy nincs szükség mesterséges fényre éjszaka. De a fény túlhasználata felelőtlenség és pazarlás. Átgondolt és intelligens világításra van szükségünk, amely segít látni a sötétben – de nem szabad ész nélkül mindent fényárba borítanunk.

Fotó: Adam Mørk

Az éjszaka megőrzése: egy stratégia

A jó hír az, hogy valójában egészen könnyen az ellenőrzésünk alá vonhatjuk a fényszennyezést.

1. Az építészek, dizájnerek és világítástervezők megtanulhatják és megérthetik az éjszakai természetes fény fontosságát, és megismerkedhetnek a fényszennyezéssel kapcsolatos problémákkal, és ezt követően több figyelmet fordíthatnak a természetes éjszakára, és elkerülhetik a mesterséges fény túlzott és helytelen használatát.
2. Korlátozhatjuk például a lámpáink sugarát. Már ezzel az egyszerű lépéssel egyetlen nap alatt a felére csökkenthetnénk a fényszennyezést. A korlátozás alatt azt értjük, hogy a lámpák fényét a földre irányítjuk, nem pedig az égbe, az emberek szemébe vagy a szomszéd ablakába. A legjobb alkalom erre természetesen a kezdeti telepítés: érdemes tehát olyan lámpatesteket választani, amelyek csak lefelé sugározzák a fényt. De ma már olyan lámpák is kaphatók, amelyek beprogramozhatók, hogy az éjszaka bizonyos időszakaiban eltompítsák a fényüket vagy teljesen kikapcsoljanak.
3. Együttműködhetünk a közösségeinkkel. Az új épületekhez választhatunk például az éjszakai égboltot kímélő lámpákat, amelyek csak lefelé világítanak. Együtt elérhetjük, hogy a kormányok, az iskolák, a vállalkozások és a települések olyan közvilágítást alkalmazzanak, amely nem erősíti tovább a problémát. Semmi okunk nincs rá, hogy olyan lámpákat helyezzünk ki, amelyek felfelé vagy a szemünkbe világítanak. Szorgalmazhatjuk, hogy árnyékolják le vagy kapcsolják ki a régebbi lámpákat, idővel pedig, amikor majd elhasználódnak, és le kell őket cserélni, olyan megoldást választhatunk helyettük, amely csökkenti a fényszennyezést, nem pedig súlyosbítja.

Mindezek előfeltétele, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy a fényszennyezés problémát jelent. Húsz éve még szinte senki sem hallott erről a jelenségről, de ez gyorsan változik. Ma pedig, amikor egyre nagyobb problémát jelent az erőforráshiány és az éghajlatváltozás, a fényszennyezés visszaszorításával viszonylag egyszerűen takaríthatunk meg pénzt és csökkenthetjük a szénlábnyomunkat. Az európai és amerikai városok és kisebb települések élen járnak a fényfelhasználás csökkentésében. Országos szintű intézkedéseket is láthattunk: Franciaországban 2012-ben nemzeti világítási szabályozást vezettek be a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a költségtakarékosság és az éjszaka hangulatának a megőrzése érdekében.

Az International Dark-Sky Association és más szervezetek elkötelezettek amellett, hogy világszerte felhívják a figyelmet a fényszennyezés káros hatásaira. Röviden: számtalan érv szól a fényszennyezés visszaszorítása mellett, és gyakorlatilag semmi amellett, hogy ne foglalkozzunk vele. Az emberiség feladata, hogy felelősségteljesen és átgondoltan használjuk a mesterséges fényt, és megőrizzük az éjszaka természetes fényeit.

A megvilágítástervezés új kultúrája

Mi, városban élők gyakran elfelejtjük, hogy az éjszaka az életünk, a napunk, a világunk felét teszi ki. Hiszem, hogy mindannyian ösztönösen szeretjük a Föld szépségét, de mivel megszakadt a kapcsolatunk a természettel, kevésbé aggódunk a helyzet miatt, mint kellene. Olyan ritkán találkozunk természetes sötétséggel, hogy észre sem vesszük, mit veszítünk, amikor mesterséges fénnyel árasztjuk el az éjszakáinkat.

Az éjszakában világító fény mindig hihetetlenül erős szimbólumnak számított az emberi kultúrában. A távolban pislákoló lámpás melegen üdvözöl, az otthon és a családi tűzhely jelképe. A felettünk pislákoló természetes fények pedig az inspiráció és a szépség forrásai. De ha túl sok mesterséges fénnyel árasztjuk el a világot, az csak a pazarlás és a meggondolatlanság jele lehet. A fényszennyezés olyan kultúráról beszél, amely nem értékeli az éjszaka varázsát − és nem fordít gondot a Föld korlátozott erőforrásainak felhasználására.

De ha olyan épületeket és megvilágítási rendszereket tervezünk, amelyek nem akarják túlragyogni az éjszaka természetes fényeit, átgondoltan és intelligensen világítanak, és minimálisra csökkentik a mesterséges fény mennyiségét, azzal megmutathatjuk, hogy felismertük, hogy takarékosan kell bánnunk az erőforrásainkkal. Ha gondosan, odafigyeléssel világítjuk be az éjszakáinkat, szebbé tehetjük a lakhelyünket, és újra beengedhetjük az éjszaka varázsát az életünkbe.